FÜZESGYARMATI TEHETSÉGEK…

FÜZESGYARMATI TEHETSÉGEK…

 Az a személy, akiről ez a rövid bemutatkozó cikk szól, már kisgyermek korom óta ismerem, hiszen mindkettőnk élete a Kont utcáról indult. Ő Tóthné Tótka Edit, szociális szakmai vezető.

 Szüleim egyetlen gyermeke vagyok, aki az óvodás és kisiskolás éveire szeretettel gondol vissza, és hálával tölt el, hogy ezeket a meghatározó éveket még mobiltelefonok, számítógépek és egyéb kütyük világától távol élhettem meg. Örülök, hogy igazán családias oviba járhattam, és nap, mint nap fürödhettem Anikó néni, Jolika néni, Marika néni, Rózsika néni, Erzsike néni, Ági néni és Éva néni szerető gondoskodásában. Irénke néni pedig szaktudásának legjavával vezetett be a betűk és számok birodalmába. Felsős éveimben minden áldott nap gyalog tettem meg az utat a szülői ház és az iskolám között, oda-vissza. Kívülről tudtam a házakat, a kerítéseket, hogy hol fog kutya ugatni, hol sír fel kisgyerek, hol lakik idős néni vagy bácsi.

 Édesanyám tanácsára Karcagra mentem továbbtanulni, mondván, hogy ápolóra mindig szükség lesz. Hat év után E-kategóriás ápolói bizonyítványt szereztem, majd szinte azonnal állást kaptam egy akkor még 30 fős, pici idősek otthonában. A párom, aki szintén füzesgyarmati, akkoriban már jó ideje élt és dolgozott Szarvason. A szerelem pedig nem ismer határokat, így én voltam az, aki alkalmazkodott, és hátrahagyva szeretett kis városomat, reménnyel telve érkeztem felnőtt életem kapujába. Talán az, hogy miért pont Szarvas, már a születésem pillanatában eldőlt, hiszen édesanyám az újszülött kori karszalagomat születésem óta egy Szarvas feliratú porcelán dísztárgyban őrizgette.

Pályámat műszakos nővérként kezdtem az Ótemplomi Szeretetszolgálatnál, de kimagaslóan végzett munkámat előléptetéssel jutalmazták, így hamar főnővér-helyettes lettem. Egy év kihagyás után újra tanulni vágytam és a munka mellett Gyulára jártam főiskolára, ahol négy év múlva a diplomás ápolói oklevelemet vehettem át. Az akkoriban történt átszervezések, intézménybővítés miatt rám bízták az idősek otthona vezetését. A bizalmat még több tanulással háláltam meg. Szociális alapvizsga, szakvizsga, majd tereptanári oklevelek tulajdonosa lettem. Jelenleg szociális gerontológiát hallgatok, az idén szakvizsgázom.

Jelenleg három telephelyünk idősek otthonainak vagyok a szakmai vezetője, és mintegy 300 idős-, szenvedélybeteg-, és hajléktalan ember mindennapi életéért felelős. Nagyon szeretem a munkámat, bárhol járok, szeretet és megbecsülés övez. Pályám kiteljesedéseként éltem meg, hogy két szociális gondozó és ápoló képzésben taníthattam, és szerettettem meg a szakmát a hallgatókkal.

Időközben a férjemmel örökbefogadás útján váltunk szülővé, Mona lányunk hamarosan 13 éves lesz. Igyekszünk gyakran hazalátogatni, hisz szüleink és rokonaink mind itt élnek. Gyermekünkkel már megismertettük és megszerettettük a méltán híres „Hati”-fagyit, a Kastélypark Fürdőt vagy éppen a Mini Állatpark lakóit. Ha tehetjük, kulturális rendezvényeken is részt veszünk. Örömmel tölt el, hogy azt látom, Füzesgyarmat fejlődik és még mindig az a kis békés város, amilyennek én szeretem.

Szarvason, ha valaki nem tősgyökeres szarvasi, arra azt mondják – gyütt-ment. Én nem bánom, ha ez így is van, és büszkén vállalom füzesgyarmati gyökereimet.

                                                                       Lejegyezte: Suchné Szabó Edit 

Képek