„Még az orosz sem értette, miért ő nyert.” Vida Balázs és a két világbajnoki ezüst

2017. november 3-11. között zajlott Budapesten a WAKO Kick-Box Világbajnokság, ahol a világbajnoki újonc, füzesgyarmati Vida Balázs két kategóriában indult, és mindkettőben döntőt vívott. Az első kérdésem az volt, hogy mi az első gondolat, ami eszébe jut a világbajnokságról.

Csalódott vagyok.

Ne idegesíts fel! Ilyen eredményt elérni? Mitől vagy csalódott?

Úgy éreztem, hogy jó esélyem van a győzelemre mindkét kategóriában.

Az is igaz persze, hogy nem túl sok időm volt az iskola miatt készülni. Míg mások egy kategóriára két évet készülnek, addig nekem jóval kevesebb időm volt, ráadásul én két kategóriában indultam. A végére nagyon elfáradtam. Nekem naponta két mérkőzésem volt, és a döntők is egy napra estek, így a két döntő mérkőzés között körülbelül másfél órám volt a regenerálódásra.

Hogy érzed, ha csak egy kategóriában indulsz, mi lett volna az eredmény?

Én mindkettőben indulni akartam. A verseny előtt úgy éreztem, hogy light-contactban vagyok a jobb, abban éreztem magam magabiztosabbnak, így azt semmiképpen sem hagytam volna ki. Furcsa módon a kick-light-ban voltam közelebb a győzelemhez. Sőt, úgy érzem, hogy győztem is.

Min múlott?

Nem tudom. A fáradtság biztos közrejátszott. Light-contactban az orosz ellenfelem tényleg nagyon jó volt. A kor és a tapasztalat mellette szólt. Azt is be kell vallanom, hogy két kéz között valamivel gyorsabb volt nálam, mivel alacsonyabb volt. Be-beugrált, és volt, hogy megfogott, de én is el tudtam kapni őt. Ahogy a dobogó felé sétáltunk, és beszélgettünk, azt mondta, hogy ő se érti, hogy miért őt hozták ki győztesnek. Itt a bírák 2:1-es pontozással őt hozták ki jobbnak. Kick-lightban, legalábbis én úgy érzem, jobb voltam a szlovén ellenfelemnél, és még most az az érzés van bennem, hogy én győztem. Volt egy pillanat, amikor az ő szabálytalansága miatt a földre kerültem, és mégis tőlem vontak le pontot. Azt nem értettem. És ha azt nézzük, hogy 2:1 volt ott is a pontozási arány az ellenfelem javára, akkor minden másképp nézett volna ki. De azért be kell vallanom, hogy a végére nagyon elfogyott az erőm.

Mikor érezted meg, hogy ott lehetsz az élen?

Amikor az ír Európa bajnokot sikerült megvernem, akkor már éreztem, hogy lehet ebből is valami.

Lett is, Balázs. Újoncként két világbajnoki ezüst, az csodálatos dolog.

– Igen. Tudom, de mégis van bennem hiányérzet és csalódottság. Nagyon közel voltam az aranyérmekhez. Persze azt is látni kell, hogy sokszor összemosolyogtak az ellenfelek, meg mások is, hogy mit akar ez a fiatal gyerek itt, így éreztem, hogy van még idő a bizonyításra.

A szülők, a család? Ott voltak veled?

Ott voltak minden meccsen. Szurkoltak végig. A döntőkre az öcsémet is felhozták.

És most? Mi következik, Balázs?

– Először egy kis pihi. Aztán ott az iskola. Jön a vizsgaidőszak, arra is készülni kell.

 

Kincses Zoltán

Képek