Délutáni tea Szécsi József tanár úrral

2017. május 3-án Szécsi József tanár úr volt vendégünk egy kötetlen beszélgetésre.

A 85 éves, 40 éves szolgálat után nyugdíjba vonult tanár úr egyenes jelleme, szigorú, de igazságos tekintete emlékeztetett bennünket egykori iskolánkban végzett oktató, nevelő munkájára.

Édesapja az a Szécsi József kovácsmester volt, akiről köztudott, mennyire segítőkész volt, mert a szegényebb, de talpig becsületes kisparasztok számára úgy végezte el a lovaik patkolását, hogy akkor fizették ki a munka árát, ha már learatták a termést. Átérezte, hogy a hosszú téli időszak a szegényebbek számára sokkal nagyobb terhet jelentett a mindennapi megélhetésben, s így segített rajtuk.

A háború poklát gyermekként élte túl, talán könnyedén, hisz még egy orosz katona intésére felszállt arra a gépkocsira, ami utánpótlást vitt a harcoló alakulatok részére. Ezzel megrémisztette apai nagymamáját, mikor megtudta, hová ment el.

Olyan időszakban tanult, amikor valóban megtanulták az alapokat, amire lehetett építeni. A háborús időszak, az azt követő újjáépítés nagy megterhelést jelentett minden család, egyén számára, főképpen azok esetében, akik szeretteiket elveszítették, itt maradtak apa, férj nélkül.

Az elemi iskola elvégzését követően pl. a Szeghalmi Péter András Gimnáziumba naponta kerékpárral jártak át, mert csak ritkán volt vasúti közlekedés.

Eredetileg műszaki pályára készült. Édesanyja győzte meg, hogy a tanítói pályát válassza. A diploma megszerzését követően a Szabolcs megyei Szamoskér faluba került, ahol három évet dolgozott. 3 év munka után már szabad volt megválasztania a munkahelyet, így került vissza Füzesgyarmatra. De az élet velejárójaként megtalálta élete párját. Igazi pedagógus dinasztiát hoztak létre, hisz felesége, két lánya, egyik unokájuk és egyik vejük is pedagógus.

Annyi mindent megtudhatunk a Tanár úrtól, hogy nincs módunk mindezt leírni, de személyes beszélgetésre sort kerítve ezeket a rögzített anyagból leírjuk, hogy maradjon fenn egy kiváló ember, Szécsi József és családja története az utókornak.

A végén egy kis humor. A tanár (Garamvölgyi I.) egy utolsó lehetőséget kíván adni egyik tanulója (Cukor Jancsi) számára és egy mentő kérdést tesz fel neki, mondván, ha ezt megoldja helyesen, nem buktatja meg. Tanár: mennyi 8-nak a fele? Tanuló: fél nyolc.

Köszönjük tanár úr és felesége önzetlen pedagógusi munkáját, emberségét!

Ibrányi János 

Képek