A testvéri összefogás egyetlen menedékünk....

„Mindeneket megpróbáljatok, és ami jó azt megtartsátok!”, „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus evangéliumát!”- figyelmeztet a Szentírás. Összefogásunkról, gyümölcsöző együttműködésünkről írt cikket a megyei napilapunk is a július 9-i alföldi búcsúval egybekötött „Reformáció 500” rendezvényünk, megemlékezésünk kapcsán. Abból az elvből indultunk ki, hogy az összefogás, az együttműködés az egyetlen menekülési lehetőség, esély széthulló, szétforgácsolódó világunkban. Ez érvényes társadalmi életünk minden szeletére, így vallásos életünkre is. A megjelent részletesebb beszámoló korai beadása miatt kimaradtak olyan dolgok, amiket feltétlenül pótolnunk kell e tanulságos, példaadó, az országban egyetlen, de Erdélyben is, ahol 1568-ban megszületett a vallásszabadság törvénye, és ahol az unitáriusok nagy többsége él, párját ritkító megemlékezésről, közös ünneplésről.  Bár az évszázadok alatt hitelvi eltérések alakultak ki, egy nagy tanulság vezetett: Krisztus tegnap és ma örökké ugyanaz! Az emlékezés megszült egy csodálatos egyházközségi zászlót a reformátusoknál, amit az ünnep első részében felavattunk. Élményt adó, hiterősítő meglepetése volt az ünnep kezdésének. A zászlós, hitvallóénekeket éneklő átvonulást egy zsoltáros tárogatós fogadta.

Lélekemelő meglepetés. A köszöntések során Kovács Gréta hitvalló verse szépen simult az édesanyja köszöntőjéhez.

Úgyszintén a konfirmándusok és VIP vendégek megajándékozása. Az unitárius konfirmandusoknak Tóth Zoltán református lelkész adta át az ajándék Bibliákat. Patrubány Miklós díszvendég köszöntője hatalmas meglepetéssel zárult: e sorok írója megkapta a Világszövetség „Magyar Nemzetért Ezüstérem” legmagasabb kitüntetést a magyarságért végzett életmunkásságáért, főleg az anyaországi és erdélyi unitárius egyház trianoni szétszakítás utáni egyesítéséért.

Emléklapokat is adtunk a hűséges résztvevőinknek. Többen „tiszteletbeli unitárius” elismerést kaptak a segítségért, támogatásért: Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Incze László, a Csánki Dezső Helytörténeti Egyesület alelnöke, Bere Károly, városunk polgármestere, Földi József, a kopjafa készítője, Dr. Mandics György, író, tudós történész, mind más vallásúak, katolikusok, reformátusok. Igazi együttműködés felekezeti hovatartozás nélkül.

Illesse köszönet az áldozatot vállalókat, támogatókat: az EMMi-t, a megyei önkormányzatot, a helyi önkormányzatot, élén Bere Károly polgármesterrel, akinek anyagi és más természetű hozzáállása nélkül nem szépülhetett volna meg templomunk, tornyunk. Szóljon rendkívüli köszönet Incze Lászlónak, akinek a sokrétű munkája, segítsége nélkül nem születhetett volna meg a kiállításunk és kis kiadványunk. Minden unitárius, református, katolikus és más életfelfogású támogatót, segítőt éltessen az Isten! Ezt a példamutató összefogást kívánjuk folytatni Szent István napján a katolikus kápolnánál, majd a Zs. Nagy Lajos Emlékalapítvány díjkiosztóján, ahol a jutalmazottak nagy többsége más vallású. Majd a reformátusok harangszentelésén, aztán a 130 éve született Homoki Lajos emléktáblájának avatásánál, akinek udvarán 115 éve született az unitárius gyülekezet, és aki gondnoksága mellett országos hírnevet szerzett lovász is volt.

Tartalmas nyárvégi pihenést, majd sikeres új tanévkezdést kívánunk tisztelettel:

Balázsi László ny. lelkész, mb. püspök.

Képek