Füzesgyarmati tehetségek

Az elmúlt két év alatt számos tehetséges fiatalt sikerült már bemutatnom az érdeklődőknek a helyi újságunkban. Ebben a hónapban Farkas Evelint ismerhetik meg, kinek egész eddigi életét az irodalom iránti szeretete határozta meg. 

"Már kisgyermekként is rajongtam az irodalomért. Erre édesapám nevelt rá, aki esténként akár regényeket is felolvasott nekünk: együtt éltük át az egész családdal a Pál utcai fiúk és az Egri csillagok izgalmait is. Már itt eldőlt: irodalommal akarok foglalkozni egész életemben. Szerencsére a szüleim mindig feltétel nélkül támogattak ebben, nélkülük semmi nem sikerülhetett volna.

Az általános iskolai éveimből Turzó Edit tanárnő volt leginkább meghatározó: miatta iratkoztam be először könyvtárba, és ő adta a kezembe a Harry Potter köteteket is. Később a Péter András Gimnázium hatosztályos tagozatán tanultam: itt alapoztam meg mindent, hiszen a tanáraim nagyon sokszínű tudást adtak át nekem. Ezután magyar szakra kerültem a Debreceni Egyetemre. Itt egy teljesen új „mesevilág” tárult fel előttem. Azonnal belevetettem magam a sűrűjébe: kutatni kezdtem, két félévet töltöttem ösztöndíjjal külföldön (Hollandiában és Németországban) és rengeteg értékes barátom is lett. A Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet oktatóinak nagy köszönettel tartozom a rengeteg lehetőségért és segítségért, amit nekem adtak, de külön ki kell emelnem, hogy leginkább Dr. Bényei Péternek vagyok hálás, aki rengeteget segített nekem az évek során. Jelenleg is ő a vezető tanárom, hiszen elsőéves doktorandusz vagyok az Irodalomtudományok Doktori Iskola programjában. Emellett időnként magyar nyelvet oktatok angolul az egyetemre érkező külföldi hallgatóknak, a Hatvani István Szakkollégium alelnökeként is tevékenykedem, közben pedig levelezős hallgató vagyok a Miskolci Egyetem kiadói szerkesztő képzésén, melyet a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával végzek.

Számomra Füzesgyarmat jelenti az otthont, ami békés nyugalmat ad nekem, főleg mert a szüleimhez érkezem haza. 2013-ban két hónapot dolgoztam postás kézbesítőként a városban. Gyarmat és a kollégák is pozitívan és szeretetteljesen fogadtak, így ekkor erősödött meg bennem igazán az az érzés, hogy szeretek ehhez a közösséghez tartozni."

 

 

                                                                                                       Suchné Szabó Edit

Képek